Tudós magyarok, akik a XX. századot csinálták

A Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállításának egyik fontos célja, hogy Magyarország, illetve a magyar tudomány eredményeivel, jelentős találmányaival, s az ezeket létrehozó magyar tudósok, gondolkodók bemutatásával mind a hazai közönséget, mind a külföldi érdeklődőket megérintsük, gondolkodásra késztessük. A magyaroknak büszkeséget, gyermekeiknek példát és célt, míg a külföldinek megismerést-ráébredést nyújt e tárlat, mintegy demonstrálva: a magyarság sokrétegű, tartalmas, s régről való műveltsége jelentős eredményeket ért el e területen is, s tevékenységével nem csak helyet követelt Európa és a világ tudományos életében, de néhány területen megelőzve korát utat mutatott az emberiség további fejlődéséhez. Eötvös Lóránd gravitációs felismerései, gyakorlati eredményei alapozták meg Einstein relativitás elméletét. A transzformátor új lehetőséget nyitott a villamos energia nagyobb távolságra történő gazdaságos szállításában; autóinkban ma is a Bánki-Csonka féle porlasztó elve alapján működik a karburátor. Nobel-díjasaink közül Szent-Györgyi Albert fedezte fel a paprikában nagy mennyiségben meglévő hexuronsavat, a C-vitamin alapanyagát. Oláh György a század végén új utakat nyitott kutatásaival a szénhidrogén-felhasználás terén. A magyar matematikai iskola a Bolyaiak zseniális tevékenysége óta újabb és újabb géniuszokat nevel, elég ha az informatika atyjának tartott Neumann Jánost, vagy a Wolf-díjas Erdős Pált, Lax Pétert, illetve Lovász Lászlót említjük. Feltehetnénk a kérdést, melyre annyian próbáltak választ adni, ám a külföld még mindig kissé értetlenül áll a probléma előtt: egy kis nép számarányához képest hogyan volt képes ennyi tudóst, találmányt, ötletet adni a világnak? A válassz egy részét mi is próbáltuk megadni: a 19. század második felében megreformált magyar oktatás, illetve a jelentős kultúrpolitikusuk, pedagógusok bemutatásával.