Zalavári gyűjtemény

Zalavár (Zala megye) határában 1951-ben, id. Fehér G. vezetésével több lelőhelyen kezdődtek el a rendszeres feltárások. 1956-tól Cs. Sós Á. irányította a kutatásokat egészen 1993-ban bekövetkezett haláláig. Cs. Sós több évtizedes munkája nyomán vált nyilvánvalóvá e lelőhely együttes kiemelkedő jelentősége. Az ásatások napjainkban is folytatódnak.

A gyűjteményt e rendszeres ásatások telepobjektumokból és temetőkből származó leletei alkotják. A legnagyobb mennyiséget a kerámia jelenti: az asztali, ill. konyhai használatra készült tároló- és főzőedények, az épületek berendezésének agyagból égetett tárgyai (9. századi parázsborító és késő középkori kályhacsempék), valamint a kora újkorban kedveltté váló pipák. A gyűjteményben több, elsősorban famegmunkáláshoz szükséges vas szerszám (balta, szekerce) található. A temetkezésekből fegyverek (9. századi egyélű rövid kard, azaz scramasax, sarkantyú) és viseleti tárgyak, a 9. és a 11-13. század jellegzetes karikaékszerei, gyöngyei és díszgombjai kerültek a gyűjteménybe.

A gyűjtemény kiemelkedő jelentőségű tárgyai többnyire Karoling koriak: a Hadrianus zarándoktemplom feltárása során talált harang öntőforma; egykor ólomkeretbe illesztett, színes, festett üvegek, s az ezek készítéséhez használt tégelyek, áttört, szalagfonatos márvány töredékek és szalagfonat-vésetes téglák.