Árpád-kor

A több, mint 14 000 darabot számláló Árpád-kori gyűjtemény 1953-ban vált önállóvá. Korábban főként véletlenszerűen (ajándékozás, vétel) kerültek múzeumba művészettörténeti jelentőségű ékszerek és liturgikus tárgyak (körmeneti- és oltár keresztek, ereklyetartók, könyv- és ládikaveretek, gyertyatartók). Az '50-es évektől a szisztematikusan végzett régészeti ásatás vált a gyűjteménygyarapítás legfontosabb eszközévé. Ez idő tájt fordult a kutatók figyelme a korszak falvainak anyagi kultúrája felé. A faluásatásokból származó tárgyi emlékek képezik az Árpád-kori gyűjtemény gerincét, melyet a korai központok, ispánsági, és magánföldesúri várak feltárásából származó leletanyag egészít ki. A gyűjteményben a mindennapokban gyakran használt agyagból készült tárgyak találhatók a legnagyobb számban (fazekak, bográcsok, palackok, tálak). A korszak életmódjára utaló mezőgazdasági eszközök, szerszámok, szövés-fonás, halászat-vadászat, állattartás kellékei ritkább leletnek számítanak. Az Árpád-kori gyűjteményből kisebb leletegyüttesektől eltekintve eddig hiányoznak a temetkezésekből származó leletek, amelyekből az egykori viseletre következtethetünk.